A Minőség Teremtése Keszthely 2000 május

nyomtatás

Manchin Róbert
A kutatás az oktatásért

VANNAK intézmények amelyek alapvetően meghatározzák mindennapi életünk minőségét. Ha egy 97 éves haldokló felidézve életének legkedvesebb legboldogabb pillanatait egy elemi iskolai emlékét tudja elmondani akkor az azt is jelenti hogy egy valamikor a század elején történt tanítónői intézkedésnek még kilenc évtizeddel később is lehetett hatása. Annak ellenére hogy az eltelt évszázadban mind az adott iskola közvetlen szervezeti környezetében (az osztrák-magyar monarchia egyik osztatlan alsófokú román oktatási nyelvű iskolájáról van szó) mind pedig tágabb környezetében történtek változások hogy finoman fejezzük ki magunkat.

Ami nem változott az az a hatás amit egy ilyen osztálytermen belüli pedagógiai intézkedés kiváltott fordulatot hozva egy kisgyerek önbecsülésében tanulással kapcsolatos motivációjában. A kisgyerek aztán felnőve az évtizedek során legalább két további generációnak igyekezett átadni azt a pozitív élményt amelyet egy személyre szabott elismerés és motiválás jelentett számára.

Egy tanítónő nem egy osztályt akart tanítani hanem egy Ilus nevű elsősnek adott nyilvános bátorítást és elismerést az első olvasási sikereihez és motiválta arra hogy egy életen keresztül (ha már az első hat év után nem is tudta a családja megengedni a formális intézményekben való tanulás luxusát) maga igyekezzen minden lehető és lehetetlen írásos vagy hangos forrásból tanulni és másokat is erre motiválni.

Az intézmény különböző inkarnációkban a mai napig megmaradt a Szamos partján és túlélve több politikai kurzus oktatási minisztériumát és városi oktatásirányítót a mai napig 45-50 perces adagokban igyekszik kimérni egymáshoz legfeljebb életkorukban hasonló 20-40 gyereknek egyfajta (általában minimum 30 évvel korábban kánonná merevített) tudást.

Hogy mi változott közben az iskola környezetében? Hadd ne soroljuk.

Amikor a XXI. században több mint háromszáz évvel korábbra nyúlunk vissza inspirációért és névválasztásban Comeniusra utalva az iskolák minőségi megújítását tűzzük ki stratégiai célként akkor ezt azzal a felelősséggel tesszük hogy tudjuk: a közösség közpénzen minden nap a nap jelentős részére átveszi a szülőktől a legfontosabb kincsüket megpróbálva befolyásolni gondolkodásukat érzéseiket. Jan Komensky mester aki magyarországi működése során igyekezett olyan helyi iskolarendszereket kialakítani amelyek a legkorszerűbb tudásátadási technikákat alkalmazták korszerű tantervek kialakításával korai multimédiás taneszközök alkalmazásával (l. Orbis Pictus) a fenntartó közösség értékrendjét és világlátását átadó szocializációt tette a tevékenysége központjába. Szigeti Jenő érvel meggyőzően tanulmányában hogy Comenius pedagógiai újításainak máig ható frissességének a benne élő emberkép az alapja.

Az oktatással kapcsolatos intézményrendszer alapvetően azért van világszerte permanens válságban az elmúlt évtizedekben mert a fenntartó közösségek nem tudnak minimális konszenzusra jutni abban hogy az egymással vetélkedő konfliktusban álló értékrendek közül melyek dominálhatják az iskolát a központi vagy a helyi állam politikai kontrollja mennyire érvényesülhet a szocializáció szervezett folyamataiban. Azok a kérdések hogy kinek tartozik az iskola elszámolással arról mi is történik a falai között hogy mire van mandátuma a közösségtől és milyen felelősségi viszonyok között működhet a világ minden részén újból a legfontosabbak közé kerültek a politikai szempontból megválaszolandók listáján.

A pedagógusok társadalmának el kell viselnie hogy munkájuk átláthatóságával kapcsolatban a közösség nevében kellemetlen kérdéseket tegyenek fel nekik.

Ha a tanárok felháborodnak azon hogy a mind kisebb átlag tanulólétszámú osztályokban az eddigi heti 21 helyett 22 órát kell eltölteniük a gyerekek tanításával mennyivel inkább felháborodhatnak az adófizetők hogy a pedagógusokat senki sem számoltatja el arról mennyire eredményes a heti többi 18-19 órai felkészülési és kiegészítő tevékenységük? A kiváló óráikra nagy odaadással készülő pedagógusokat ez természetesen sértheti de a jelenlegi rendszerben csak ritkán derülhet ki milyen rengeteg többletenergiát szentelnek hivatásuknak.

A szakmai autonómia iskolai és egyéni szintű megteremtésének amit egyes oktatási rendszerekben elértek a minőségi munka eredményeinek ugrásszerű javulása kell legyen a fedezete. A magyar oktatási rendszerben ezzel kapcsolatban gyakorlatilag a sötétben tapogatózunk. Olyannyira nem rendelkezünk megbízható információkkal hogy azzal sem tudunk elszámolni az iskolarendszert finanszírozó közösségnek hogy az elmúlt évtized autonómiatörekvéseinek hatására vajon milyen irányban változott a rendszer hatékonysága. Nőtt-e vagy csökkent például a kistelepülések kisiskoláinak a teljesítménye? Egyáltalán rendelkezünk-e olyan mérőeszközökkel amelyek segítségével számot tudunk adni egymásnak ezekről a kérdésekről? Csak a tudásról van szó? Vagy netán a tanulási képességekről? Nőtt vagy csökkent a tanulási motiváció? Történt-e változás az értékekben a közös normák belső elfogadásában? Hol milyen irányban?

Senki sem mondja ki hangosan hogy ezek nem jogos kérdések a szülők részéről. Hogyan lehet mégis hogy miközben százmilliárdokat költünk évente a rendszer működtetésére a töredékét sem fordítjuk arra hogy megtudjuk pozitív vagy negatív hatással jár ennek az óriási csak a honvédelemhez vagy az idősökről való közös gondoskodáshoz hasonlítható fontosságú közös erőfeszítésnek a végső eredménye.

Nincs biztosítékunk arra hogy miközben vak bizalommal átengedjük gyermekeinket ennek a rendszernek közülük jó néhányan esetleg nem járnának jobban (és persze rajtuk keresztül a közösség egésze is) ha a rendszeren kívül próbálnák meglévő tanulási szomjukat kielégíteni.

Pokorni Zoltán a monitorvizsgálat eredményeire hivatkozva felhívja a figyelmet arra hogy az elmúlt tizenöt év során településtípusonként növekvő teljesítménykülönbség alakult ki az iskolák között. Ez "behozhatatlan hátrányt jelent azoknak a gyerekeknek akik egy falusi iskolában kezdik el a tanulmányaikat" -- állapítja meg. Ha ebbe belenyugodnánk akkor az bizony annyit jelentene hogy véglegesen lemondtunk (merthogy behozhatatlan) az emberi tőke jövendő értékének 40 százalékáról. A tudástársadalom legfontosabb tőkéjének közel fele a szemünk előtt menne így végérvényesen tönkre ahogy az adópénzünkön fenntartott rendszer az elmúlt évtizedben visszafordíthatatlan károkat okozott. Elkeserítő. Mit lehet tenni pedagógiai eszközökkel a miniszter által is említett társadalompoltikai és financiális segítségen túl? Az egyik leginkább előre mutató válasz maga a Comenius-program amely -- az adott erőforrásokkal való szisztematikus jobb hatékonyabb gazdálkodásra ösztönözve -- innovatívan adaptálja az iskolai szervezetek világára a szervezetfejlesztés a minőségbiztosítás más területeken már bizonyított eljárásait technikáit.

Igen ám de a kötet egy másik szerzője ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet hogy az oktatási minőségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek korántsem támaszkodhatnak hasonló mennyiségű és minőségű megtermelt tudásra mint a más területeken tevékenykedő kollegáik. Az empirikus vizsgálatok a kísérletezés az adatgyűjtés és az adatok elemzése jelentős anyagi forrásokat is igényelnének és ezek Magyarországon egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Miközben a minőségbiztosításra milliárdos nagyságrendű összegek nyílnak meg az oktatás rendszerspecifikus problémáinak megoldására a konkrét módszerek technológiák kidolgozására a háttértudás megteremtésére rendelkezésre álló kutatási-fejlesztési támogatás semmiképpen sem áll ezzel arányban -- olvashatjuk Csapó Benő tanulmányában.

Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka épp az ugyanebben a tanulmányban először közölt kutatási eredmény amelyik a monitorvizsgálat legfontosabb megállapítását a kistelepülések iskoláinak behozhatatlan károkozásáról kérdőjelezi meg. Eszerint az induktív gondolkodás vizsgálata szerint a "kistelepüléseken élő gyermekek egy kicsit gyorsabban fejlődnek mint Budapesten élő társaik".

Lehetséges? De hiszen akkor az egyik legfontosabb oktatáspolitikai iskolarendszert érintő kérdésben homlokegyenest ellentétes következtetés adódik ha nem is a két kutatás adataiból de legalábbis elemzési eredményeiből. Ha tovább idézünk a tanulmányból kiderül mi is van az ellentmondás hátterében. "További finomabb elemzésekkel azt is ki lehet mutatni hogy a teljesítmények közötti eltérést nem a kistelepüléseken működő iskolák gyengébb minősége okozza. Ha figyelembe vesszük hogy a gyermekek szülei milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek és a különböző településeken élő azonos iskolázottságú szülők gyerekeit hasonlítjuk össze a teljesítmények közötti különbség teljesen eltűnik. "

Érthető az ellentmondás és ezzel együtt talán az is miért annyira fontos a megbízható értékelési rendszerek alkalmazása. Minőségjavítási rendszerek működtetése sem az egyes szervezetek sem pedig az iskolafenntartók sem az egész oktatási rendszer szintjén nem védhető ha nem tartozik hozzá megfelelő szofisztikált értékelési rendszer is.

Az egyes tanulóknál is csak akkor érhető el bármiféle eredmény ha megfelelő mérési és visszajelzési eszközök állnak rendelkezésre a tanulási folyamat eredményességének meghatározására. Ahogyan nem rendelkezünk megbízható adatokkal annak eldöntésére hogy falusi iskoláink teljesítménye behozhatatlan hátrányokat termel vagy épp ellenkezőleg az itteni gyerekek fejlődése kicsit gyorsabb mint Budapesten élő társaiké éppúgy az egyes gyerekek teljesítményének értékelésével is alapvető problémák vannak. A Gallup országos vizsgálata szerint a szülők azt érzékelik hogy a tanárok nagyon egyenetlenül és gyakran igazságtalanul osztályoznak. Már korábbi holland-magyar összehasonlító pedagógiai kutatások során kiderült hogy gyakorlatilag nincsen korreláció a megbízható tesztekkel mérhető elsajátított tudás és a tanulóknak adott érdemjegyek között. Ugyancsak Csapó professzor arról számol be hogy az elmúlt években több elemzést is végeztek a tanárok osztályozási gyakorlatának és a tesztek által mért eredményeknek az összefüggéséről. Eszerint "vannak olyan osztályok amelyek a teszten nagyon jó eredményt értek el -- de mindössze kettő és fél volt a jegyeik átlaga. Más osztályok viszont gyenge eredményeket értek el a teszteken mégis jók a jegyeik. Ez azt jelenti hogy az értékelés visszacsatolási mechanizmusa Magyarországon nem működik kielégítően. Osztályzataikkal a tanárok nem adnak olyan hiteles megbízható visszajelzést amely arra sarkallná a gyermekeket hogy a hiányosságaikat pótolják és jobban teljesítsenek." Józsa Krisztián egy vizsgálata ennél is tovább megy amikor azt mutatja ki hogy a gyermekek egyes tantárgyakkal kapcsolatos énképét sokkal szorosabban határozza meg az érdemjegy mint a valódi tudást jobban megmutató teszteredmény. A gyermekek a jegyek alapján nem tudhatják meg hogy valójában melyik tantárgyban tehetségesek és melyikben tehetségtelenek ebből következően milyen irányban érdemes tovább tanulniuk. Egész énképüket önértékelésüket torzítják a hibás visszajelzések.

A kutatási eredmények amelyek megbízható méréseken értékelési rendszereken alapulnak minden rendszer hatékony működésének alapját kell képezzék. Csak a rendszer minden egyes szintjére kiterjedő mérési értékelési rendszer rendbetétele után lehet minőségbiztosításról beszélni.

A tanulási folyamat iskolai megszervezésével kapcsolatban tanulmányában Nagy professzor olyan alapigazságokra emlékeztet amelyeket különböző formában a kötet több írása is érint. Azt merem mondani hogy az egész közoktatási intézményrendszer alapkérdéséről van szó amikor a tanulás és a megtanulás között tesz különbséget a mastery learning modelljének ismertetése és az optimális képességfejlesztés kapcsán.

Mi történik az iskolában amikor a tanár ebben a Poroszországban kialakult osztálytermekben történő csoportos formában egy leginkább egyirányú kommunikációs hatalmi helyzetet is leképező szituációban "leadja az anyagot" letanítja a tananyagot amit persze az egész osztály számára alakít ki. A hangsúly a tanításon nem a tanuláson van -- megtanulásról pedig az adott szervezeti formában épp a tudáselsajátítás csoportos formája miatt csak aggregát formában lehet beszélni ahol "természetesen" a gyengébbek másképp hasznosítják ezt a tanulási szituációt mint a tehetségesebb tanulók.

Itt azonban már egy újabb a közoktatási rendszer alapjait érintő politikai kérdésre kellene válaszoljunk -- hogyan kezeljük a heterogén összetételű iskolát osztályt? Mi történik a tehetséges gyermekeinkkel? Mi azokkal akik csak bizonyos dolgokban tehetségesebbek az átlagnál? És mi azokkal akik a kognitív képességeikben még csak az átlagot sem érik el?

Vagy ha arra gondolunk hogyan hat a gyerekek teszteredményeire a szülők iskolai végzettsége ami -- mint láttuk -- a falusi iskolák látszólagos lemaradását magyarázza akkor arra az alapkérdésre kell választ adnunk hogy a társadalmi származás kompenzálása kell-e hogy az iskola első feladata legyen (hiszen ezért fizeti közpénzekből a társadalom minden gyermek taníttatását) vagy minden szülőnek magának is ki kell vennie a részét a jövő megtermeléséből -- pénztárcájának megfelelően? Akkor is ha ez azzal jár hogy a ma legfontosabb két készség és tudás átadásában a szervezett iskolai oktatás gyakorlatilag csődöt mondott -- annak ellenére hogy a szülők pontosan érzékelve a kialakuló új globális tudástársadalom igényeit minden erővel igyekeznek biztosítani a gyermekek angoltanulását vagy számítógépes internetes készségeinek kialakítását. De ha ezeknek a jövő szempontjából kulcsszereppel rendelkező tudásoknak készségeknek az elsajátítását csak magánpénzből a leggazdagabbaknak tudjuk biztosítani? Ha úgy piacosodik az iskolarendszer hogy anélkül hogy kimondanánk a legfontosabb tudások készségek átadását képtelen átadni miközben fenntartja az állam jogát arra hogy a gyerekeink idejének nagyobb része felett rendelkezzék? Hiába mondja el minden alkalommal minden megkérdezett a Gallup kérdezőbiztosainak hogy "a legfontosabb az egészség" ha a halandósági viszonyaink -- a valós egészségi állapotaink -- az európai kontinens átlagához való közeledés helyett az afrikaihoz közelednek. Ha az iskolák tanrendjét alakító lobbyk -- pedig több mint kétezer éve tudjuk -- nem hajlandók meghallani hogy ép testben ép lélek és hogy a növekvő biológiai szervezetnek naponta több mint egy óra mozgásra van szüksége.

Takács György meggyőzően mutatja be tanulmányában hogy ami miatt az új gazdaság legfontosabb multinacionális tőkéje Magyarországra igyekszik ami miatt a Nokia és az Ericsson után a Motorola is kapacitást hoz ide a vezeték nélküli internetes kommunikáció fejlesztésére az az a feltételezés hogy itt jobban megtalálja az alapkészségeket és a motivációt mint esetleg más társadalmakban. Ebben a globális társadalomban a következő generáció részvételének a feltétele hogy a kommunikáció nyelveit -- legalább a leegyszerűsített nemzetközi angolt és az internet kommunikációs eszközeit elsajátítsa. Mivel az új tudás felezési ideje bizonyos területeken még az egyetemi intézményrendszer ciklusidejénél is rövidebb ezért még kevesebb esélyük van azoknak a pedagógusoknak akik szakmájuk nevében bizonyos tárgyi tudások besulykolását tartják fő funkciójuknak. Miközben minimális hatékonysággal próbálunk rengeteg időt eltöltetni például kémiai képletek bemagoltatásával a biokémia megváltoztatja az agy működéséről és a tanulásról való tudásunkat. Közpénzen való alkalmazkodási erőfeszítéseink ellenére könnyen reménytelen helyzetbe kerülhetünk a felgyorsult idővel való szüntelen hadakozásunkban. Egy ebben az évben végzett Gallup vizsgálat adatai szerint az albánok is képesek több idegen nyelvi kommunikációs lehetőséggel felruházni a következő generációt.

A magyar iskolarendszer nemzetközi összehasonlításban az óvodai szakaszban a legerősebb. Paradox módon a következő szakaszokban abból él amit itt felhalmoz. A magyar kisgyerekek kezdenek a legkésőbb megtanulni írni és olvasni mégis sokkal jobb eredményeket érnek el átlagosan nyolc éves korukra mint amerikai társaik akiket a szülők nyomására évekkel korábban igyekeznek megtanítani. A leginkább megbízható nemzetközi matematikai teljesítményvizsgálat adataival való összevetéssel a TIMMS eszközeit felhasználva a Gallup azt találta hogy még a leggyengébb óbudai iskola tanulói is sokkal jobb teljesítményre képesek mint a világ más hasonló korú gyerekei. Óbuda átlaga pedig szignifikánsan nemcsak a világ a legnagyobb országok átlagteljesítménye felett van hanem még az országos átlagnál is magasabb.

Más szóval közoktatásunk világszínvonalút tud nyújtani minden olyan helyzetben ahol érvényesülni tud az az alapigazság hogy a gyerekeknek saját egyéni adottságaiknak megfelelően kell segítséget kapniuk fejlődésükhöz. Erre a gyógypedagógia magas teljesítményszintje is bizonyíték. Lehet hogy néhány nagy egyéniség az Apáczai Csere Jánosok a Comeniusok a Bárczy Gézák a Brunswick Teréziák eredményeit -- akik képesek voltak hosszú generációkra átörökíteni és intézményesíteni felismeréseiket -- a közösség meg tudja tartani?

További erőfeszítés kell ahhoz hogy megfelelő színvonalú oktatásban tudjuk részesíteni az egész modern társadalom minden fiatal tagját beleértve a déli háborúk elől idetelepült családok gyerekeit a Kínából áttelepültek következő generációit a globális gazdaság menedzsereinek Magyarország regionális szerepét tükröző gyerekeit nem feledkezve meg legnagyobb belső kisebbségünk a romák gyerekeinek megfelelő képzéséről sem?

Mindenkinek aki komolyan meg akarja tartani a közoktatási rendszer legitimitását és komolyan elfogadja közszolgáltatási funkcióját lázasan kell keresnie annak a lehetőségeit hogy ne csak az elit gyerekeinek minőségi képzését segítse hanem a komplex társadalom minden tagja számára -- legalább a közpénzekből fenntartott szervezetek esetében -- biztosítsa a Fasori Gimnázium vagy a kecskeméti Kodály iskola szervezeti eredményeit a felhalmozott tanulságokat. Más szóval természetesen fontos hogy a kimagasló tanár mestereknek biztosítsuk a szükséges szervezeti kereteket de ezt annak a tudatában kell megtennünk hogy minden korábbinál szélesebb kör fog részt venni ebben a rendszerben.

A Magyar Gallup Intézet támogatni kívánja a magyar oktatási rendszer legjobb eredményeinek megtartását és megerősítését a világszínvonal elérését és az ahhoz szükséges szervezeti és vezetési feltételek kialakulását az alsó és középfokú oktatás teljes spektrumában.

lrja meg nekünk véleményét a témáról!

lap tetejére