Andy Hargreaves a University of Toronto tanára új oktatáskutatási fogalmat vezet be a társadalomtudományba 2001-ben publikált Emotional Geographies of Teaching című tanulmányában mely a Teachers College Record honlapján olvasható: a tanítás érzelmi térképét. Meghatározása szerint az érzelmi térkép leírja a közelséget és a távolságot az emberi interakciókban amelyek formáit megtapasztaljuk kapcsolatainkban önmagunkkal másokkal és a bennünket körülvevő világgal. A vizsgálat alapja 53 általános és középiskolai tanárral készült interjú. A tanulmányban öt érzelmi térképet írtak le a kutatók amelyek a tanár - szülő interakciókból rajzolódtak ki: szociokulturális erkölcsi szakmai fizikai és politikai valamint ezek következményei.

Az egész világon fontos erőfeszítéseket tesznek annak érdekében hogy javítsák a tanulás és tanítás minőségét. Az ismeretközpontú tudományokat az információs társadalomnak az új munkakészségek iránti igénye készteti a változásra amelynek nyomán a reformok elsősorban a tanulás konstruktivista megközelítését jelentik kiemelve a problémamegoldást az ismeretek alkalmazhatóságát és növelik a figyelmet az alkotókészségek iránt. Az új tanulási standardok növelik az új tanítási stratégiák profilját és ezek standardok inkább összhangban vannak a konstruktivista elvekkel és a kognitív tudományok legjobb gondolataival. Mégis a standardokon alapuló a kognitív ismeretek által vezérelt reformok valahogy nem foglalják magukba mindannak a lényégét ami a valóban jó tanítást fejleszti. Nem érik el a tanítás "szívét".

A tanulás és a tanítás nem csak az ismeretekről a megismerésről és a készségekről szól. Mindkettő érzelmi gyakorlat is. Érzelmek és megismerés érzések és gondolkodás mindezek kombinációja minden társadalmi gyakorlatban kapcsolatban összetett módon érvényesülnek. De a tanítás és tanulás jóvátehetetlenül érzelmi természetű (Salzberger-Wittenberg Henry Osborn 1983).

Mint érzelmi gyakorlat a tanítás mozgósít sokszínűvé tesz és kifejezi nemcsak a tanár érzéseit és tevékenységeit de azokét is akikre befolyással van. Tudja lelkesíteni vagy untatni tanítványait közeledik vagy távolságot tart a szülőkkel bizalommal van kollégái iránt vagy bizalmatlan gyanakvó.

A szociokulturális távolság gyakran vezeti a tanárokat sztereotípiákhoz és az általuk szolgált közösségek őket is sztereotipizálják. Gyakori jelenség hogy megszégyenítik egymást panaszkodnak egymásra. A hatalomvesztés a segítségnélküliség érzése szoros kapcsolatban áll a szakmai és személyes önképpel.

Az erkölcsi távolság pozitív oldala az egyetértés és a támogatás világos jelzései a közelség bizonyos fajtáját teremti meg a tanár a szülő a tanuló és a kollégák között amely megerősíti a tanárt céljaiban egyben forrása is a pozitív és energiát adó érzelmeknek a számára.

A társadalmi távolság tanár és gyerek vagy tanár és szülő között amiről Waller (1932) beszélt nemcsak a felnőtt-gyerek hatalmi kapcsolatok jellemzője még akkor sem ha intézményesült a tanítás. Ez szakmai távolság is. Mialatt a tanulás és tanítás alapvető tevékenységeinek szoros érzelmi megértést igényelnek a tanár és a gyerek valamint a szülők között a "klasszikus" szakmaiság hagyományosan a férfiak által gyakorolt szakmákban mint az orvoslás vagy a jog azt kívánta a szakemberektől hogy kerüljék el az érzelmi azonosulást a kliensektől és problémáiktól valamint tartsanak távolságot tőlük. A tanárok részére is fennáll a dilemma a tanulókkal való kapcsolat során elvárják tőlük hogy a klinikaihoz hasonló módon legyenek szakmaiak elleplezve és kontrolálva érzelmeiket a tanulókkal és a szülőkkel való kapcsolatukban. A professzionális autonómia és függetlenség "klasszikus" kritériuma (Friedson 1994; Johnson 1972; Larson 1977) segít a munka végrehajtásában ha leplezzük érzelmeinket és könnyebb a távolságot megtartani. A bürokratikus szabályozás és a klasszikus szakmai törekvések együttesen eredményezi a távolságot a tanárok és a körülöttük lévők között.

A fizikai távolság a legegyértelműbb a tanítás érzelmi térképét vizsgálva. Az érzelmi megértés és az érzelmi kötelék létrehozása a tanárokkal és a szülőkkel közelséget és az interakciók valamilyen intenzitását gyakoriságát és folytonosságát igényli. A tanulmány szerint különösen a középiskolákban találták a tanárok és a szülők közötti interakciókat esetlegesnek és ritkának. Az általános iskolákban négy alkalomból a kapcsolat egyszer telefonon egyszer írásban és két alkalommal személyes találkozással jött létre. A ritka és nem személyes találkozások nem szolgálják az érzelmi megértést a felek között.

A hatalmi vagy politikai távolság nem kevésbé fontos tényező. Az érzelmek nemcsak emberi dolgok összekötnek emberi tapasztalatokat a hatalommal és a hatalomnélküliséggel. A tanítás ebben az értelemben általános érzelmi politika. Blase & Anderson (1995) leírja például hogy a tanárok hogyan tapasztalják meg a dühöt a lemondást a lehangoltságot és az aggodalmat ha tekintélyelvű igazgató irányításával dolgoznak. Hasonló érzelmek jelennek meg válaszként a nyomuló nem kívánt és elkerülhetetlen kényszerű reformokra (Jeffrey & Woods 1996). Érdekesség hogy az érzelmekre és a hatalomra vonatkozó szótárunk nagy része térbeli térképszerű. Az emberek a középpontban vagy a periférián vannak "fent" vagy "lent" "benne" vagy "kívül" vannak a dolgokban (Stallybrass & White 1986). Ahogy Kemper (1995) kifejti "az emberi érzelmek nagyon széles körét érthetjük meg mint a hatalomra és/vagy a státusz jelentésére vagy egy helyzetre adott választ" Kemper vizsgálata rámutat hogy a hatalmunkban való megerősödés a biztonság érzését jelenti számunkra és védettnek érezzük magunkat. Ellenkezőleg a hatalom csökkenése a félelem az aggodalom érzéséhez vezet amelynek eredménye a kényszer; a státuszvesztés a düh érzését vonja maga után azzal szemben akit felelősnek tartunk érte a szégyen érzése pedig ha magunkat tartjuk felelősnek érte lehangoltak vagyunk ha a helyzet megváltoztathatatlannak tűnik.

Az iskola érzelmi térképe alapján mondhatjuk hogy sok tanár előnyben részesíti ha a szülők fölött állhat biztosítva aktív támogatásukkal sokkal inkább mintha a szülőknek lenne hatalmuk felettük.

Ha a hatalmi játékok jelen vannak az iskolában a szülőkkel történő interakciók provokálhatnak negatív érzelmeket mint félelem düh aggodalom vagy más zavaró érzelmeket. A politikai távolság fenyegeti azokat az embereket is akik az interakciókban fizikailag közel vannak egymáshoz.

Összefoglalva a tanár-szülő érzelmi kapcsolata összetett és nehéz. Fenyegetés és aggodalom jelenik meg amikor a tanárok és a szülők céljai nincsenek összhangban különböző kultúrájúak ha a hatalmi viszonyok nem egyértelműek és az interakciók fizikailag túl közelinek tűnnek.

Végkövetkeztetések

Az érzelmek a tanítás integrált részei. Szükségesnek látszik megérteni hogy a tanárok érzelmei miért alakulnak bizonyos módon az iskola változó és változatos szervezeti életében. Az érzelmi térképek fogalmi kerete lehetővé tesz egy gondolkodásmódot ezek formáiról a távolságok és a közelségek változatairól amelyek fenyegethetik az érzelmi megértést pedig ez alapja a tanulás-tanítás magas standardjainak. A jobb érzelmi megértés és az oktatás minősége azt igényli hogy vizsgáljuk felül az oktatási politikát és a politikai folyamatokat. A politikának olyan kereteket kell biztosítania a tanárok számára amely lehetővé teszi számukra a mérlegelést biztosítja a feltételeket meghatározza az elvárásokat és lehetőséget nyújt érzelmi kompetenciájuk fejlesztésére és gyakorlására hogy tanuljanak belőle és fejleszteni tudják az érzelmi megértést mindazokkal akik együtt élnek és hatással vannak azokra a gyerekekre akiket tanítanak.

Műhelytanulmányok •  Oktatás főoldal •  A lap tetejére