nyomtatás

Mi is az az önbecsülés?

Összefoglaló Dr. Nathaniel Branden cikkéből

A"What Self-Esteem Is and Is Not" (Mi az önbecsülés és mi nem az?) című cikkében a neves amerikai pszichológus Dr. Nathaniel Branden olyan témáról ír amelyről sokan nem is tudjuk milyen fontos mennyire meghatározza életünk minden mozzanatát. A szerző definiálja mi az önbecsülés és sokszor mit hisznek ehelyett tévesen az emberek.

Az életünk során hozott vélemények ítéletek közül legfontosabb a saját magunkról alkotott véleményünk - írja Branden. Szerinte az önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk nem egyszerű érzés hanem sokkal inkább aktív cselekvés hajlandóság az élet a világ a történések realitásának megtapasztalására.

Branden definíciója: "az önbecsülés az egyén hajlandósága arra hogy megtapasztalja önmagát mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes boldogságra méltó lényt". Mindez magába foglalja gondolkodási tanulási döntéshozási képességünket s a felfogást hogy a siker a beteljesedés a boldogság jó és természetes számunkra.

Branden kiemeli hogy az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság pillanatnyi érzés ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk s a valóságon realitásérzetünkön alapul szükségünk van rá mert szükségünk van arra hogy meg tudjunk bízni önmagunkban.

A tudatosság akaratlagos - írja Branden - mi döntjük el hogy a realitásban akarunk-e élni tudatosan akarunk-e élni racionálisan akarunk-e élni vagy ellenkezőleg!

Branden cikkében hat alapvető gyakorlatot sorol fel és ír le röviden melyek véleménye szerint nélkülözhetetlenek az egészséges önbecsüléshez. Tudatosan élni önmagunkat elfogadni önmagunkért felelősséget vállalni magabiztosnak lenni céltudatosan valamint tisztességesen élni - mindennek gyakorlása elengedhetetlen önbecsülésünkhöz. Ami pedig közös e hat tényezőben az a valóság a realitás azaz a létezőnek a tisztelete.

Ahogy ebből is látszik az önbecsülés nem a természet ajándéka ki kell nevelnünk önmagunkban meg kell dolgoznunk érte. Ahogy Branden írja: "nem elég reggelente a tükörbe néznünk és azt mondanunk önmagunknak: Jó reggelt Tökéletes!". Nem elég ha elárasztanak bennünket dicsérettel nem elég az anyagi jólét s gyermekeink iskolai vagy munkahelyi sikerei sem s hipnotizálással sem lehet belénk ültetni az önbizalmat. A "felébredés pillanata" az amikor tudatosul bennünk hogy nem kaphatunk másoktól önbizalmat ezt csak mi tudjuk önmagunkban kialakítani!

Az önbecsülésről kialakult és hirdetett félreértéseket téves felfogásokat is felsorolja és elemzi cikkében Branden. Megemlíti hogy sokszor a tanár azt mondja hogy "az önbecsülés feltétele az egyenrangúság" vagy "a diákokat nem lenne szabad egy-egy tantárgy ismeretében osztályozni mert az árthat az önbecsülésüknek" vagy vannak akik azt mondják: "ne azzal foglalkozz hogy önbizalmad legyen fordulj problémáiddal Istenhez - mindössze erre van szükséged hogy önbizalmad legyen!".

Ezektől eltérő de hibás felfogás az is amikor külső eredményeinktől tesszük függővé önbecsülésünket. Branden kiemeli hogy nem helytelen önmagunkban és másokban tisztelni a sikert az eredményeket helytelen viszont azt hinni hogy ez kell hogy önbecsülésünk forrása legyen. Önbecsülésünk nem eredményeinkben gyökerezik hanem azon önmagunkban fejlesztett gyakorlatainkban szokásainkban tudásunkban amelyek lehetővé teszik az eredmények elérését. Attól például hogy gazdasági válságba kerülünk a sikerhez szükséges tudásunk még megmarad - és ez a tudás s meglétének tudatosítása önmagunkban az önbecsülés alapja.

Önbecsülésünk fontosságát mutatja az is ahogyan megpróbáljuk megvédeni ál-önbecsüléssel mint például egónk alátámasztásával amikor kocsink márkájáról döntünk vagy a legexkluzívabb golf klubba iratkozunk be vagy a legnevesebb divattervezők ruháit viseljük. Az önbecsülés jelentőségének letagadása is mutatja problémáinkat a területen.

Elmondhatjuk azt is hogy a hatékony munka értékelendő ugyan azonban ha ezt önbecsülésünk helyettesítésére próbáljuk felhasználni könnyen munkamániássá válhatunk s megint egy ördögi körben találjuk magunkat mert semmi nem lesz már "kielégítő".

Fontos hogy meg tudjuk különböztetni mi az ami valóban fejleszti önbecsülésünket s mi az amiről csak úgy tűnik mintha fejlesztené miközben igazából rombolja azt. Ha például óriási dicséretben részesülünk - és ettől persze jól érezzük magunkat - azt mondhatnánk hogy nő önbecsülésünk ha mások megdicsérnek. Idővel azonban a dicséret hatása múlik és ha a dicséret (ál-)önbecsülésünk alapja akkor egyre több és több kell majd belőle s soha nem elégít ki igazán. Ha tudatosak vagyunk felismerjük mindezt s nem a dicséretben keressük a fejlődést.

Branden szerint a jövő gyermekei megtanulják mit jelent az önbecsülés tudják majd miért fontos mitől függ és hogyan fejleszthető. Mindez azért fontos mert az iskolának fel kell készítenie a gyermekeket a felnőtt élet viszontagságaira. Az információs társadalomhoz a folyamatos változásokhoz csak egészséges önbecsülés segítségével tudnak alkalmazkodni gyermekeink nincs helye a passzivitásnak a kétségeknek a nem tudatos cselekvésnek gondolkodásnak.

Ahhoz azonban hogy megtaníthassuk mi is az az önbecsülés először a tanároknak kell megérteniük a kapcsolatot ami az említett hat gyakorlat az önbecsülés és a valóság megfelelő felfogása között fennáll. Ahogy Branden írja: "A jövő világa ezzel a megértéssel kezdődik".

Az eredeti teljes angol szöveg:
Nathaniel Branden Ph.D.: What Self-Esteem Is and Is Not
This article is adapted from The Art of Living Consciously (Simon & Schuster 1997)
http://www.nathanielbranden.org/ess/exc04.html

Írja meg nekünk véleményét a cikkről!

lap tetejére