nyomtatás

Tanítható-e a kreativitás?

Az ázsiaiak megpróbálják felkészíteni gyerekeiket az információs társadalomra

Összefoglaló Dorinda Elliott cikkéből (Newsweek International)

Tajvanban az egyetemi felvételik előtt a rizs csírázásának idején minden évben a borzalmak időszaka kezdődik. Holttestre lelnek a folyóban aggódó szülők gyermekük utolsó üzenetét találják az asztalon amit azelőtt írt mielőtt a konyhában megeresztette a gázcsapot: Nem tudom megírni a felvételit . Van aki nem hagy üzenetet leugrik egy magas épület tetejéről. Az öngyilkosságok sorozata Tajvanon a tavasz részévé vált.

Mindez az oktatási rendszerre vezethető vissza. Az ázsiaiak büszkék iskoláikra tanításukra világelsők a matematika és természettudományi tantárgyak tesztjein - írja Elliott. Mégis Ázsia kormányaiban kezd tudatosulni hogy gyermekeik túlterheltek és "túlteszteltek" s nem tudnak alkalmazkodni a gondolkodás- és kreativitás-központú információs társadalomhoz. Elég megkérni egy koreai diákot írjon egy esszét vagy egy japán tanulót tegyen fel egy kérdést legtöbbjük nem fog tudni megbirkózni a feladattal.

Két évvel ezelott Kishore Mahbubani egy szingapúri tisztviselő (jelenleg nagykövet az Egyesült Államokban) feltette a kérdést egy konferencián: "Tudnak az ázsiaiak gondolkodni?". Az ázsiai iskolák jelenlegi rendszerükkel olyan megbízható engedelmes munkavállalókat nevelnek akik fegyelmezetten elvégzik munkájukat azonban a gondolkodást főnökeikre hagyják. Ez az eredménye az ázsiai értékeknek melyek biztosítják a rendet az osztálytermekben és a munkahelyeken s melyre büszkék Ázsiában mert szerintük jobban működik kultúrájukban mint a nyugati stílusú szabadság. Ahogy Elliott írja az ázsiai diákok annyira el vannak foglalva előre megadott válaszok memorizálásával hogy nem jut idejük a gondolkodásra.

A legtöbb ázsiai kormányzat a tesztekben látja a problémát. Tajvanban 2002-ig új rendszert vezetnek be. Míg korábban csak egyetlen teszttől függött felvesznek-e valakit az egyetemre - s ez óriási feszültséget okozott a sokszor több éven át erre az egy tesztre készülő diákokban - a reform eredményeképpen az egyetemi felvételt több teszt kombinációja fogja meghatározni. Hasznosítják az amerikai SAT-et (Standard Achievement Test; a diák információelemző képességét vizsgáló teszt) és figyelembe veszik a tanárok ajánlásait is. Természetesen a reformok elé sokan aggodalmakkal néznek: a szülők szerint az új rendszer kevésbé lesz igazságos több lehetőséget ad a diszkriminációra és a kiváltságok érvényesítésére. Lai Hsiu-chi Taipei Város Szülői Egyesületének titkára szerint azonban a dolgozók osztályába tartozók egyre inkább tisztelik jogaikat többet ér a szavuk és ezt ki is fogják használni jobban érvényesíteni fogják jogaikat.

Dél-Korea is a reformok mellett döntött s 2002-ig eltörli a merev egyetemi felvételiket. Koreában azonban ahol a demokrácia bevezetése helyett a hierarchia mellett döntöttek nehéz a helyzet. Egyetemi diploma nélkül elképzelhetetlen a karrier így a koreai szülők továbbra is megpróbálják megvesztegetni a tanárokat a chonji-val a pénzzel bélelt fehér borítékkal. A szülők félnek hogy a szabványosított teszt nélkül a gazdag illetve a jó kapcsolatokkal rendelkező szülők gyerekeinek nagyobb esélyük lesz hogy bejussanak az egyetemre.

A reformokat nem egyszerű bevezetni - írja Elliott. A dél-koreai iskolákban még a régi rendszer uralkodik melyet nem olyan könnyű megváltoztatni. Egy vidéki hivatalnok például nemrég kiadott egy utasítást mely szerint nem szabad 60 centiméternél hosszabb pálcát használni s a tanárok csak akkor alkalmazzanak testi fenyítést amikor más diák nem látja és csak a "veszélytelen helyeken" üssék meg a diákot.

Egyes országokban a számítógép tűnik a legrövidebb útnak a modern oktatáshoz. Malajziában elindítottak egy Intelligens Iskolák elnevezésű programot melynek célja a számítógépek és az internet bevezetése minden iskolába. Egy malajziai ügyvéd szerint könnyű megszerezni a hardvert a nehéz feladat a "szoftver" azaz az emberek gondolkodásra bírása. Véleménye szerint a malajziai joghallgatóknak elképzelésük sincs hogyan kell globálisan gondolkodni pedig erre egyre nagyobb szükség van.

Malajziában rájöttek hogy el kell szakadniuk a dogmatikus tanítástól és több szabadságot kell adniuk diákjaiknak hogy saját igényeik szerint tanulhassanak. A konzervatív szülők tartanak attól hogy az új szabadság veszélybe sodorja gyerekeiket mint például a pornográfia az interneten. Najib Razak Oktatási miniszter elmondta a Newsweeknek: "Az emberek minden országban amikor forradalom van - és ez egy forradalom - félnek a változástól. Nekünk azonban nincs választásunk. Olyan oktatási rendszert kell kialakítanunk amely kreatív munkavállalókat nevel - ellenkező esetben ráfizetünk."

Elliott szerint könnyű Confuciust felelőssé tenni az ázsiai iskolák helyzetéért. Az i.e. 4. században a kínai filozófus azt mondta: Átadok de nem hozok létre. Véleménye szerint az oktatás feladata nem a fejlesztés hanem egy korábbi aranykor gondolatainak finomítása. A természetes rend a hierarchiára épült szertartások irányították az életet és a memorizálás - és a képesség a hivatalos vizsgák letételére - volt minden amire a sikerhez szükség volt.

Az ázsiai elit már korábban rájött arra hogy a modern világban nem elég a memorizálás s gyermekeiket nyugati iskolákba járatták. A '80-as '90-es években az ázsiai fellendülés hatására senki sem gondolt arra hogy fel kellene készülni a jövő kihívásaira. A japán diákoknak kellett talán a legtöbbet elszenvedniük. Annyira kiábrándultak az elvárásokból a bebiflázó tanulásból és a tesztek miatt rájuk nehezedő nyomásból hogy óriásivá nőtt iskolakerülők aránya és az erőszak.

Az oktatási rendszer reformja nem fogja megoldani a problémát társadalmi változások nélkül - írja Elliott. Ha az ázsiaiak a "szoftver" modernizálására összpontosítanak az iskolákkal kezdve újra felfedezik amit már korábban is tudtak: az ázsiaiak tudnak gondolkodni. S Tajvanban tavasszal már nem lesz nagyobb esemény mint a rizs csírázása.

B. J. Lee (Seoul) Barbara Koh (Hong Kong) Jane Rickards (Taipei) és Hideko Takayama ( Tokyo) segítségével
Newsweek International 1999 szeptember 6.

lrja meg nekünk véleményét a témáról!

lap tetejére